Menü Bezárás

Stout vs. Porter: mi a *** a különbség?

Stout vs. Porter: mi a *** a különbség?

Porterek és stoutok, stoutok és porterek… ennek a két erősen malátázott, bársonyos sötét alenek, erősen összefonódott a történeleme és a sörfogyasztók elképzelése a két típusról. De mi a pontos különbség a két típus között?


Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk először vissza kell tekintenünk az időben, hogy kiderítsük, mikor és miért főzték ezeket először.

A porterek és a stoutok történelme

Az első porterként ismert sörök az 1700-as évek elején jelentek meg, és lettek a szomjas londoni munkások átlag sörei. Sokkal testesebb barna alek voltak, amiket úgy terveztek, hogy a szállítás után már fogyaszthatóak legyenek. Korábban a legtöbb söröshordót úgy szállították le, hogy a fogyasztás előtt a hordóban még érlelni kellett. Tulajdonképpen a porterek voltak az első RTD (ready to drink/azonnal fogyasztható) sörök a világon!

GWDF - Weboldalkészítés
GWDF – Weboldalkészítés

A korai londoni porterek voltak a modern szabványoknak megfelelő erős sörök, tradicionálisan kb. 6.5%-os alkoholtartalommal. Az idők folyamán az 1900-as évekre, az emelkedő adótartalom miatt az alkoholtartalom is lecsökkent 5-5.5% köré.



A stílus rendkívüli népszerűsége a sörfőzőket arra ösztönöte, hogy különböző kakarterű főzeteket készítsenek. Az egyik első ilyen készítmény egy erős főzet volt, amit Single Stout Porter-nek kereszteltek el. Ez volt az első eset, hogy a stout megnevezés szerepelt egy sör meghatározásában.

Leegyszerűsítve a stout egy erős porter volt eredetileg. Ezután hamarosan következtek a Double, Triple és az Imperial Stout Porter-ek. A következő évszázadban a ‘porter’ előtag fokozatosan eltűnt a sörök megnevezéséből, és a porterek valamint a stoutok elkezdtek saját jogukon különálló sörtípusok lenni.

Az idő előre haladtával, a porterek és a stoutok különböző stílusai tovább fejlődtek. Az I. világháború során Angliában, a gabonahiány miatt a porterek erőssége a 4%-os tartományba esett vissza. Írországot kevésbé volt érintett ezért továbbra is az erősebb verziókat készítették.

Ezek az erősebb, sötétebb stoutok vonzóbbak voltak Arthur Guinness számára is (igen ő volt az a srác, aki megalapította a Guinnes-t), aki felfedezte, hogy ha malátázatlan, pörkölt gabonát használ, szemben a portereknél általában használt “barna” gabonával, akkor kedvezőbb lesz az adózás is. Ez lett a fő különbség az English Porter-ek és az Irish Stout-ok között.



A különbség meghatározása

Napjainkban sok külön, saját karakterrel rendelkező, különböző stílusú stout és porter van. De leegyszerűsítve, a porterek általánosságban világosabb színnel és alacsonyabb alkoholtartalommal rendelkeznek, mint a stoutok, a csokoládé, a kávé és a karamell ízek széles skálájával, de kevésbé pörkölt jegyekkel. (Szerk. kivéve, ha nem, lásd Rizmajer Zorall Füstös Porter.)

Shaun Salyards, a Colorado-i The Fort Collins Brewery (amely egész évben készíti a Chocolate Stout-ot) vezető fejlesztő sörfőzője fogalmazta meg a lényeget: “Az én elképzelésem szerint a legegyszerűbben a pörkölt maláta jelenlétével lehet megkülönböztetni a két típust, amely miatt dominálnak a kávés jegyek. Alapvetően a stoutok olyan pörkölt malátákat és az ezekhez kapcsolódó jegyeket tartalmaznak, amelyeket a porterek nem.”

(Az eredeti írás 2017. augusztus 9-én jelent meg és bővebben itt olvasható: https://blackhops.com.au/stout-vs-porter/)